Sziasztok! Ezer éve nem írtam, de majd most!:D ez a rész elég hosszúra sikeredett...szóval jó olvasást! (Már ha van valaki aki olvassa...)
Nagy nehezen kiszenvedtem magamat az ágyból, iszonyatosan belerúgtam közben az ágy lábába, levertem a telefonom és mikor lehajoltam érte sikeresen bevágtam a fejemet is......a jó ég tudja hová:D. Nos miután ilyen sikeresen kijutottam a szobámból ránéztem a telómra és tudatosult bennem, hogy akárki is csenget ilyenkor vagy nagyon fontos neki vagy elmebeteg. Merthogy negyed 11 van. Nagy nehezen megtaláltam a lámpakapcsolót és lebotorkáltam a lépcsőn. fentről lehallatszott boti horkolása, lent pedig anyu aludt teljesen nyugodtan...és mélyen. Úgy látszik csak engem zavar ha éjszaka visít a csengő:D. Viszonylag csendben eltántorogtam az előszobáig, megkerestem a papucsom és a kulcsot, merthogy ugyen nem vagyok kísértet és gondolom az ajtó túloldalán lévő személy sem az, ezért az ajtó kinyitása nélkül bajosan tudnánk bármerre is menni:D. Szóval miután sikeresen megtaláltam és beleküzdöttem a zárba a kulcsot eszembe jutott, hogy franc tudja ki van a túloldalon lehet, hogy tényleg kísértet....esetleg zombi, ezért megfogtam az első kezembe akadó dolgot, ami egy esernyő volt. Így felszerelkezve kinyitottam az ajtót.
- Na! Nyugi már nehogy leüss! - kezdte valaki röhögve.
- Öööm....ki vagy? - engedtem lejebb az esernyőt.
- Nézzenek oda! Lilike már meg sem ismersz?! - kérdezte az alak méltatlankodva, majd belépett és a kiszűrődő fényben megláttam a titokzatos éjjeli látogatót. És azzal a lendülettel a nyakába is ugrottam.
- Zsombiiii! Te meg hogy kerülsz ide?? - érdeklődtem a késői időpontra tekintettel. Zsombi amúgy Boti legjobb barátja és rengeteget lógtunk együtt. És nem mellesleg állati helyes:DDD. Na jó ez csak vicc volt:D. (De tényleg az!)
- Hazaköltöztünk. Egészen pontosan oda. - mutatott a szemben lévő házra.
- Ez komoooly???!
- Teljesen. - erre a kijelentésre visítva a nyakába ugrottam - de akkor nem tudtál volna reggel jönni?:D
- Nem - közölte röhögve - hiszen ismersz! :D. A nagy ricsajozásra anyu is előtámolygott full kómás fejjel és megérdeklődte, hogy " Mégis mi a fene folyik itt??". ahogy felkapcsolta a lámpát és meglátta Zsombit rögtön megenyhült az arca. Hiába a családunk már csak ilyen. Zsombi imádó:DD.
- Mit csinálsz itt? - kérdezte miközben megölelte.
- Most költöztünk be szembe és átjöttem köszönni. - közölte vigyorogva.
- Ez kedves tőled - mosolyodott el anyu - Boti fent alszik, felmehetsz!:)
- Nem, már nem alszik! - jelent meg Boti kómás fejjel a lépcső alján. Aztán hasra esett a gördeszkámba:DD. Miután összeszedte magát odament Zsombihoz és fiúsan meg....veregették/fojtogatták egymást.
- Csá haver!
- Szia tesó! Mit csinálsz itt? - kérdezte. mire Zsombi harmadszorra is elmesélte, hogy pontosan mit is keres itt. Mikor mindenki kellőképpen kiörülte magát Zsombi hazament mi pedig visszavonszoltuk magunkat az ágyunkba. Hát, hogy holnap sem leszek túl éber az tuti:D. Ma is már fél 12 van:D. Hogy mit csináltunk ennyi ideig az ajtóban az örök rejtély...:D. Pedig milyen büszke voltam arra, hogy 9kor lefeküdtem. Egy élmény lesz a holnapi nap. Ha ebben a percben elalszom alhatok 7 és fél órát. Isteni:D. Éljenek a karikás szemek!:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése